Írásbeli Kérdés

Dr. Kövér László úrnak
az Országgyűlés elnökének

Tisztelt Elnök Úr!

Magyarország Alaptörvénye 7. cikk (2) bekezdése, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 42. § (8) bekezdése és az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat 91. § (1) bekezdése alapján „Kinek érdeke a közmunkacsapda fenntartása?” címmel írásbeli választ igénylő kérdést kívánunk benyújtani Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterhez.

Kép forrása: www.facepress.hu

Tisztelt Miniszter Úr!

Többször fordultam már a nemzetgazdasági tárcához azzal a kérdéssel, hogy miért nem tesz lépéseket a közmunkacsapda felszámolása érdekében. Egyre több állampolgártól kapok levelet mai kapcsolatban, hogy bár szeretnének, de nem tudnak kilépni a közmunkából, mert sem a képzés idejére nem kapnak felmentést a munkavégzés alól, sem más módon nem szakíthatják meg a közmunkát anélkül, hogy ne veszítenék el a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra való jogosultságukat (ez alól kivételt jelent a legfeljebb 90 nap időtartamú határozott idejű munkaviszony).

Idézek egy állampolgár leveléből: „Szerettem volna jelentkezni szociális gondozó képzésre, de nem lehet jelentkezni, csak abban az esetben, ha a munkáltató hozzájárulna, hogy tudjak járni. Ez sehogy sem összeegyeztethető, mert a képzés napi 8 óra, és pont abban az időben van, amikor az intézménytakarítást csinálom. Kellene erre valami megoldás, hogy aki közfoglalkoztatott, és szeretné képezni magát, akkor megtehesse, úgy, hogy a közmunka megszűnjön és a képzés maradjon. Mert ez egy mókuskerék. Tavaly is olyankor indult a képzés, amikor közfoglalkoztatásban voltam. Év elején két hetem volt még a két hónapos közfoglalkoztatásból, és mivel sokan jelentkeztek a képzésre, meg dolgoztam, nem fogadták el a pályázati papíromat. Most év elején megint szerettem volna jelentkezni, de mivel megint közmunkában voltam, nem tudtam jelentkezni. Ha meg nem fogadom el a közmunkát, egyrészt megszüntetik az fht-t, meg még akkor sem biztos a képzés, mert sok jelentkező van, és felvételizni kell. De így még lehetőségem sincs, hogy abban dolgozzak, amiben el tudnék helyezkedni. Az önkormányzat pont most alakít ki egy nappali idősek otthonát, ott szeretnék gondozó lenni.”

Szeretném Miniszter urat emlékeztetni arra, hogy a Magyar Munka Tervben még az szerepelt, hogy „A foglalkoztatási támogatások rendszerét úgy kell kialakítani, hogy az egyes alrendszerek egymástól elkülöníthetők, de közben rugalmasan átjárhatóak legyenek, annak érdekében, hogy az érintettek - az adott térség munkaerő-piaci lehetőségeinek figyelembe vétele mellett - a képességeiknek és lehetőségeiknek leginkább megfelelő rendszerből kapjanak támogatást. A közfoglalkoztatás rendszerét a másik két pillért kiegészítve, komplementer módon kell működtetni annak érdekében, hogy az ne jelentsen zsákutcát a közfoglalkoztatottak számára. Ehhez szükséges, hogy egyfelől a közfoglalkoztatás ne korlátozza az egyént az álláskeresésben, másfelől ne vonja el az erőforrásokat (a potenciális megrendeléseket és a potenciális munkaerőt) a vállalkozások elől.”

Korábban tehát a kormány is felismerte, hogy a közfoglalkoztatás rendszere könnyen zsákutcává válhat az abban részt vevők számára, hacsak a rendszer nem biztosítja a rugalmas átjárást az egyes támogatási formák között.

Mindezek miatt azt kérdezném Miniszter úrtól, hogy

1. Ön szerint összhangban van-e a jelenlegi rendszer a Magyar Munka Tervben megfogalmazottakkal?
2. Tervezi-e a kormány felülvizsgálni az aktív munkaerő-piaci eszközök szabályozását annak érdekében, hogy mindenki a képességeinek és lehetőségeinek leginkább megfelelő rendszerből kapjon támogatást a munkaerő-piacra való visszatéréshez?
3. A konkrét esetben: mit javasolnak az állampolgárnak: mit tegyen, hogy részt vehessen a képzésben, annak kockázata nélkül, hogy két szék közt a pad alá esik?

Budapest, 2013. május 27.

Szél Bernadett
országgyűlési képviselő
(LMP)