.jpg)
Tisztelt Képviselő Úr!
Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 42. §-ának (8) bekezdésében foglaltak szerint hozzám intézett „Miért nem vásárolnak követeléseket is?” című, K/11087. számú írásbeli kérdésére az alábbi tájékoztatást adom.
Kép forrása: www.borsonline.hu
A hazai pénzforgalmi szemléletű költségvetési elszámolás nem tesz különbséget a követelés-, illetve az ingatlanvásárlás költségvetési hatása között. Mindkét esetben költségvetési kiadás számolandó el a kifizetett összeg erejéig. Az európai uniós statisztikai módszertan megkülönbözteti a pénzügyi eszközök és a tárgyi eszközök vásárlásának elszámolását. A pénzügyi eszközök vásárlása abban az esetben nem növeli az Európai Unió túlzottdeficit-eljárása szerinti hiányt, ha a művelet piaci értéken történik, és tartalmában megfeleltethető a piaci magánbefektető elvének.
A Nemzeti Eszközkezelő program (NET-program) kifejezett célja a szociálisan rászoruló, a hitelszerződésből eredő fizetési kötelezettségeik teljesítésére képtelen adások helyzetének stabilizálása. Ebből eredően a javasolt követelés-vásárlás nem a piaci magánbefektető elve alapján, hanem nevesítetten szociális célból történne. Ez a tény önmagában kétségessé teszi, hogy a követelés-vásárlás elszámolása megvalósulhat-e az uniós statisztikai módszertan szerint a hiány növelése nélkül. E problémás követelések értékének meghatározása a gyakorlatban a fedezetül szolgáló ingatlan piaci értéke alapján lehetséges, így kérdéses, hogy az állam a jelenlegi értéknél alacsonyabb összeg ellenében tudná-e megszerezni a követeléseket (ingatlanokat) a bankoktól.
A követelés- és ingatlanvásárlás költségvetési hatásainak vizsgálatakor szükséges figyelemmel lenni a megvásárolt „vagyonelem” további sorsára is. Követelésvásárlás esetében – tekintettel az adások megmentésének szándékára – egyetlen hasznosítási mód lehetséges, a követelés behajtása. Ez kizárólag az adós fizetési képességétől és -készségétől függ, ráadásul a behajtási folyamat költségeket róhat az államra. Ezzel szemben a megvásárolt ingatlanok bérbe adhatók akár harmadik személyek számára is, illetve az adósok NET-programból történő kiesése vagy az adósmentési konstrukció átstrukturálása (pl.: kisebb lakásba költöztetés) esetén értékesíthetők, esetleg más állami feladatok ellátására használhatók.
Követelésvásárlás esetén vizsgálandó az adós fizetésképtelenségének esete is. A NET-program kiindulási alapja a szociális rászorultság, éppen ezért lehet tartani az esetlegesen bekövetkező tömeges nemfizetéstől, amely esetben a követelés fejében az államhoz kerülnének az ingatlanok. Ekkor lényegében ugyanaz történne, mint az ingatlanvásárlás esetén, csak sokkal bonyolultabban és drágábban.
Amennyiben az állam – szociális indíttatásból – elengedné a megvásárolt követeléseket, az egyrészről – az uniós statisztikai módszertan szerint – költségvetési kiadást eredményezne, mivel az állam „ingatlanjuttatás” formájában támogatná az adósokat, másrészről igazságtalan előnyt jelentene a társadalom többi tagjával szemben.
Összegezve: költségvetési szempontból – feltételezve, hogy megmaradna az állam szociális indíttatása – csak akkor jelenthetne kedvezőbb megoldást Képviselő Úr javaslata, amennyiben a bankok a jelenlegi ár alatt mondanának le az ingatlanokról és az adósok fizetési képességének gyors és erőteljes növekedésével lehetne számolni.
Természetesen tervezzük a NET-program további fejlesztését, azonban a szóba jövő megoldások elsősorban abba az irányba mutatnak, hogy azoknak a jelenlegi bérlőknek a lakhatását oldjuk meg hosszú távon, akik még mindig fizetési gondokkal küszködnek, ám együttműködőek, és saját problémájukon változtatni szándékoznak.
Kérem, hogy válaszom szíveskedjen elfogadni.
Budapest, 2013. május 24.
Üdvözlettel:
Németh Lászlóné
(Nemzeti Fejlesztési Miniszter)
