.jpg)
Tisztelt Elnök Úr!
Magyarország Alaptörvénye 7. cikk (2) bekezdése, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 42. § (8) bekezdése és az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 46/1994. (DC.30.) OGY határozat 91. § (1) bekezdése alapján „Az államilag finanszírozott külföldi hallgatókat nem köti röghöz a kormány?”címmel írásbeli választ igénylő kérdést kívánok benyújtani Martonyi János külügyminiszterhez.
Kép forrása: www.eacea.ec.europa.eu
Tisztelt Miniszter Úr!
Sajtóhírek szerint határozatot hozott a kormány a külföldi hallgatói létszám növeléséről a magyar felsőoktatásban. A határozatban a kormány felhatalmazza az emberi erőforrások miniszterét és a külügyminisztert, hogy kössenek a - külpolitikai prioritások mentén alakított - kétoldalú ösztöndíj-együttműködési megállapodásokat, és mérjék fel a további nemzetközi igényeket.
A terv szerint közpénzből finanszíroznák a külföldi diákok magyarországi tanulmányait é s megélhetését. Szemeszterenként egy hallgató után 1,25 millió forint kiadással számolnak (ez tartalmazná a felvett szakképzési díját, havi 40 ezer forintos ösztöndíjat, doktori képzés esetén havi 100 ezres ösztöndíjat, a diákigazolvány, a kollégiumi vagy albérleti díjat, az egészségbiztosítást és a tankönyvek költségét). "Hároméves felmenő rendszerben 900 esetén ez hozzávetőlegesen 4,5 milliárd forint költségvetési kiadást jelent a 2013-2016-os évekre".
Az új ösztöndíjjal preferált régiókat és országokat a "Globális Nyitás politikájának figyelembevételével" határozták meg. Ezek az országok: Afrikából Dél-Szudán, Etiópia, Nigéria; Ázsiából India, Kazahsztán, Kína, Mongólia, Sri Lanka, Brunei, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Miaumar, Szingapúr, Thaiföld, Vietnam - ezzel már oktatási kormányközi megállapodást írt alá Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter. Magyar állami ösztöndíjakat kaphatnának azeri, grúz és örmény hallgatók is.
Tisztelt miniszter úr, természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzetközi kapcsolatépítés fontos eszköze, hogy a fiatalok más országokban végzett tanulmányok révén tartós kötődéseket alakítsanak ki világszerte és baráti, akár üzleti kapcsolataikkal hozzájáruljanak a gazdasági fejlődéshez.
A lépés időzítése és iránya ugyanakkor joggal vet fel aggodalmat a magyar választók körében.
Mint Ön is tudja, már félmillió magyar hagyta el hazáját és a röghöz kötés újabb ezreket és tízezreket késztet arra, hogy külföldre menjenek tanulni. Az még valamelyest logikus lépés lenne, hogy a forráshiányt külföldi fizető hallgatókkal igyekeznek pótolni, de az ösztöndíj nyújtása egy súlyos költségvetési helyzetben igencsak meglepő. Ezúton emlékeztetem arra, hogy bilaterális viszonylatban jelenleg hazánk mindössze 150 millió forintot fordít nemzetközi fejlesztésre, pedig ez az eszköz jó eséllyel hatékonyabb a nemzetközi kapcsolatépítésben, mint a tervezett ösztöndíj-rendszer.
Ezért arra kérem, válaszolja meg nekem és a választóknak, hogy a soha nem látott méretű forráselvonás és a hallgatói szerződéssel való röghöz kötés idején milyen indokkal finanszíroznak jelentős összeggel olyan régiókból érkezőket, akik jó eséllyel hazatérnek és otthon hasznosul tudásuk, míg ugyanezt - a diploma megszerzése után külföldi munkavállalást – saját honfitársainak, a magyar diákoknak felrója a magyar kormány és röghöz kötéssel bünteti őket.
Milyen megfontolások alapján térnek ez az EU-ban bevett szokástól, amely szerint az EU államokon belül ingyen, vagy kedvezményesen, az EU-n kívülről érkezőknek pedig többnyire költségtérítéses alapon nyújtanak a tagállamok felsőfokú képzést?
Hogyan magyarázza meg a kormány ezen lépését egy magyar fiatalnak, aki külföldre kényszerül, és helyét egy külföldi tölti be, akinek tanulmányait és megélhetését is a magyar adófizetők állják?
Várom megtisztelő válaszát!
Budapest, 2013. március 28.
Ertsey Katalin
országgyűlési képviselő
